Extrém helyzetben lehet igazán tesztelni az elméleteket. Márpedig most extrém helyzet van. A közgazdasági elméleteket bemutató cikksorozatunk újabb részében a járványok pénzügyi hatásait, a pánikvásárlás okait és következményeit, valamint a népesedésre gyakorolt hatást vizsgáló közgazdászok munkáját mutatjuk be.
Látványos dolgok történnek, ha egy közgazdász szereti a történelmet is. Kiszámolhatja például, hogy Kína és India akkora részét adta ezer éve a világ gazdaságának, mint ma az USA, az EU és Japán együtt. Vagy azt, hogy a Római Birodalomban Kr. u. 14-ben az egy főre jutó GDP kisebb volt, mint ma Burundiban. De hogyan?
„Ami elromolhat, az el is romlik” – ezt a mondatot az is ismeri, aki nem olvasta Murphy törvénykönyvét. Arthur Bloch könyvsorozata műszaki emberek humorából indult el, aztán jöttek a közgazdászok, és rájöttek, hogy az írások sok része nemcsak vicces, hanem igaz is.
A gondolat, hogy minden robotizálható és mindenki lecserélhető, elég ijesztő ahhoz, hogy ne csak újságírók és politikusok foglalkozzanak vele, hanem közgazdászok is. Akkor pedig máris izgalmasabb a felvetés, ha megpróbálják számszerűsíteni: tényleg félni kell a robotoktól?
Sokan mondják, hogy a jegybank léphetne, ha ennyire gyenge a forint, de ritkán gondolunk bele, mit jelent pontosan ez az állítás. Hogyan tudja egy kis testület irányítani a forintárfolyamot, és egyáltalán, mi történik, amikor ők eldöntik, mi legyen a kamatokkal?
Már hetven éve leírták, miért pusztítjuk a Földet, miért mentek bele országok fegyverkezési versenybe, és miért hoznak meg az emberek olyan döntéseket, amelyekkel hosszú távon mindenki rosszul jár. Aztán közgazdászok és pszichológusok elkezdtek összedolgozni, és arra is rájöttek, mi lehet a megoldás.
